Jelenlegi helyen jól érzem magam, sokat tanulok, szeretem csinálni. A hetek, hónapok teltek, én pedig dolgoztam, mint az állat. Ekkor már sajnos csak egy napot voltunk suliba, így nem volt egyszerű ez az egész. Ekkoriban is negyed hatkor értem haza, bár akkor még nem volt probléma, ha valaki, történetesen én tovább maradok bent. Így volt olyan is egyszer, hogy este kilencig bent maradtam. De akkor másnap nem kellett mennem dolgozni. Meg olyan is volt, hogy hétvégén bementem segíteni és a főnök megjutalmazott érte, de ennek sajnos vége lett, mikor az egyik osztálytársam köpött otthon, hogy őt kényszerrel bent tartották. Fel lett hívva az összes gyakorlati oktatást vezető és kiderült, hogy az egészből nem igaz semmi. Ennek ellenére a főnököm azt mondta, hogy ezentúl senki sem maradhat önként tovább, mindenkinek haza kell mennie négy órakor. Mint az előző három évben, így 2017-ben is voltam szalagavatón, ezúttal búcsúbeszédet mondtam. Vége lett a szalagavatónak, elindultam haza. Ekkor még közel volt, tőlünk pár utcányira. A hónapok teltek, a tananyag nőtt, az osztálytársaim butultak. Akárhányszor véget ért egy tanítási szünet, az osztálytársam, a Jani mindig talált valami hülyesége,t amivel sokkolhatja a jó népet az osztályban. Engem legalábbis biztosan. Ő már a butulizmus enyhe tüneteit mutatta ekkor. Egy kis visszatekintés: a Patit 2013 júniusában láttam utoljára. Ő egy évvel később kezdte a szakiskolát. Utána két évig nem találkoztunk. De amikor 2015 szeptemberében újra megláttam, akkor elakadt a lélegzetem. Szép, nőies alakja lett a 2 év alatt, amíg nem láttuk egymást, így rögtön bele is szerettem, ami azóta sem múlt el. És hogy mi a helyzet most? Hát a helyzet az, hogy immár tulajdonképpen hat éve dolgozok suli mellett, ebből öt év szakmai gyakorlat, és volt egy év, ami diákmunka. Most, utolsó évesként túl vagyok az utolsó szalagavatón. Ez számomra egy korszak lezárásnak a kezdetét jelentette. Amikor lejöttem a színpadról, majdnem elsírtam magam, mert hát mégis csak az utolsó ilyen jeles alkalom. És hogy hogy is telnek a napjaim? Húzósan, tegnap pedig ki is számoltam, hogy egy olyan napon, amikor gyakorlaton vagyok, akkor a 168 órából illetve a könnyebb számolás miatt a heti 10080 percből álló héten 11 óra 15, vagyis 675 percet vagyok távol. Ez három napra kivetítve 2025 perc, ami 33 óra 45 percnek felel meg, és akkor marad 7430 perc szabadidőm, amiből 38 óra 15, azaz 2295 percet töltök itthon ebben a három napban. Hétfőn és kedden együtt 15 óra 20 percet töltök az iskolában és 32 óra 40 percet itthon. Mindez azt mutatja, hogy összesen 70 óra 55 percet töltök itthon hétfő éjféltől szombat éjfélig. És akkor itt vannak a hétvégék, amiken többnyire az egész napot itthon töltöm. Ezzel a két nappal együtt 109 óra 55 percet töltök itthon összesen egy héten, ami azt jelenti, hogy a többi 58 óra 5 percet valahol máshol töltöm. Csak a hétvége a pihenésé, illetve tanulásé. Így néz ki egy átlagos hetem.