Szóval, mint írtam, 2015-ben sikeresen levizsgáztam élelmiszer- és vegyiárú eladó szakmából. Sok jó embert ismertem meg az eltelt 13 év alatt, az egyik akkori osztálytársammal szoros barátságot alakítottunk ki. 2015 szeptemberében elkezdtem a második, szakács szakmát. Szerencsére (vagy inkább sajnos) ismerős arcokkal kerültem egy osztályba, szóval nem kellett új arcokat megjegyeznem. Heten kezdtük, egy darabig voltunk nyolcan, de aztán hamar visszaestünk hétre. Az első év könnyű volt, mert az előző szakmában megszerzett tudásból táplálkoztam, de a második év már nehezebb volt. Új osztályfőnök, új osztályterem, de a régi, ismerős épület. Már első évben is voltam szalagavatón, meg az előtte lévő kettőn is. Az elsőn még a iskola képviselőjeként párnatartó. A második a saját szalagavatóm volt, 2016 januárjában, első éves szakácsként táncolnom kellett, ráadásul egy olyan lánnyal, aki nem is akart táncolni, meg önfelű, makacs, és önző is volt egyben. Minden elmondható volt róla, csak éppen nem az, hogy kedves és jó fej. Na mindegy, ezt is túléltem, vége lett, eljöttem haza. 207 januárjában MEGINT szalagavatón voltam, ezúttal búcsúbeszédet kellett mondanom. Első évben először láttam üzemi konyhát. Nagyon furcsa volt az egész. Úgy éreztem, mintha egy teljesen másik iskolába lennék, nem tudtam mit kezdeni magammal. Aztán szépen lassan belerázódtam a konyhai munkába. NAGYON LASSAN! :D Egyre jobban kezdtem élvezni. 2016 nyarán kikerültünk kötelező 70 órára külső gyakorlatra. Én Újpestre kerültem, de nem éreztem jól magam. Szeptemberben átkerültem egy másik céghez, immár a 16.kerületbe, Sashalomra, azóta is ott vagyok.