Mindennapok

Mindennapok

2016-tól jelenlegig

2018. február 11. - ati1995

Jelenlegi helyen jól érzem magam, sokat tanulok, szeretem csinálni. A hetek, hónapok teltek, én pedig dolgoztam, mint az állat. Ekkor már sajnos csak egy napot voltunk suliba, így nem volt egyszerű ez az egész. Ekkoriban is negyed hatkor értem haza, bár akkor még nem volt probléma, ha valaki, történetesen én tovább maradok bent. Így volt olyan is egyszer, hogy este kilencig bent maradtam. De akkor másnap nem kellett mennem dolgozni. Meg olyan is volt, hogy hétvégén bementem segíteni és a főnök megjutalmazott érte, de ennek sajnos vége lett, mikor az egyik osztálytársam köpött otthon, hogy őt kényszerrel bent tartották. Fel lett hívva az összes gyakorlati oktatást vezető és kiderült, hogy az egészből nem igaz semmi. Ennek ellenére a főnököm azt mondta, hogy ezentúl senki sem maradhat önként tovább, mindenkinek haza kell mennie négy órakor. Mint az előző három évben, így 2017-ben is voltam szalagavatón, ezúttal búcsúbeszédet mondtam. Vége lett a szalagavatónak, elindultam haza. Ekkor még közel volt, tőlünk pár utcányira. A hónapok teltek, a tananyag nőtt, az osztálytársaim butultak. Akárhányszor véget ért egy tanítási szünet, az osztálytársam, a Jani mindig talált valami hülyesége,t amivel sokkolhatja a jó népet az osztályban. Engem legalábbis biztosan. Ő már a butulizmus enyhe tüneteit mutatta ekkor. Egy kis visszatekintés: a Patit 2013 júniusában láttam utoljára. Ő egy évvel később kezdte a szakiskolát. Utána két évig nem találkoztunk. De amikor 2015 szeptemberében újra megláttam, akkor elakadt a lélegzetem. Szép, nőies alakja lett a 2 év alatt, amíg nem láttuk egymást, így rögtön bele is szerettem, ami azóta sem múlt el. És hogy mi a helyzet most? Hát a helyzet az, hogy immár tulajdonképpen hat éve dolgozok suli mellett, ebből öt év szakmai gyakorlat, és volt egy év, ami diákmunka. Most, utolsó évesként túl vagyok az utolsó szalagavatón. Ez számomra egy korszak lezárásnak a kezdetét jelentette. Amikor lejöttem a színpadról, majdnem elsírtam magam, mert hát mégis csak az utolsó ilyen jeles alkalom. És hogy hogy is telnek a napjaim? Húzósan, tegnap pedig ki is számoltam, hogy egy olyan napon, amikor gyakorlaton vagyok, akkor a 168 órából illetve a könnyebb számolás miatt a heti 10080 percből álló héten 11 óra 15, vagyis 675 percet vagyok távol. Ez három napra kivetítve 2025 perc, ami 33 óra 45 percnek felel meg, és akkor marad 7430 perc szabadidőm, amiből 38 óra 15, azaz 2295 percet töltök itthon ebben a három napban. Hétfőn és kedden együtt 15 óra 20 percet töltök az iskolában és 32 óra 40 percet itthon. Mindez azt mutatja, hogy összesen 70 óra 55 percet töltök itthon hétfő éjféltől szombat éjfélig. És akkor itt vannak a hétvégék, amiken többnyire az egész napot itthon töltöm. Ezzel a két nappal együtt 109 óra 55 percet töltök itthon összesen egy héten, ami azt jelenti, hogy a többi 58 óra 5 percet valahol máshol töltöm. Csak a hétvége a pihenésé, illetve tanulásé. Így néz ki egy átlagos hetem.

A második szakma

2015-től

Szóval, mint írtam, 2015-ben sikeresen levizsgáztam élelmiszer- és vegyiárú eladó szakmából. Sok jó embert ismertem meg az eltelt 13 év alatt, az egyik akkori osztálytársammal szoros barátságot alakítottunk ki. 2015 szeptemberében elkezdtem a második, szakács szakmát. Szerencsére (vagy inkább sajnos) ismerős arcokkal kerültem egy osztályba, szóval nem kellett új arcokat megjegyeznem. Heten kezdtük, egy darabig voltunk nyolcan, de aztán hamar visszaestünk hétre. Az első év könnyű volt, mert az előző szakmában megszerzett tudásból táplálkoztam, de a második év már nehezebb volt. Új osztályfőnök, új osztályterem, de a régi, ismerős épület. Már első évben is voltam szalagavatón, meg az előtte lévő kettőn is. Az elsőn még a iskola képviselőjeként párnatartó. A második a saját szalagavatóm volt, 2016 januárjában, első éves szakácsként táncolnom kellett, ráadásul egy olyan lánnyal, aki nem is akart táncolni, meg önfelű, makacs, és önző is volt egyben. Minden elmondható volt róla, csak éppen nem az, hogy kedves és jó fej. Na mindegy, ezt is túléltem, vége lett, eljöttem haza. 207 januárjában MEGINT szalagavatón voltam, ezúttal búcsúbeszédet kellett mondanom. Első évben először láttam üzemi konyhát. Nagyon furcsa volt az egész. Úgy éreztem, mintha egy teljesen másik iskolába lennék, nem tudtam mit kezdeni magammal. Aztán szépen lassan belerázódtam a konyhai munkába. NAGYON LASSAN! :D Egyre jobban kezdtem élvezni. 2016 nyarán kikerültünk kötelező 70 órára külső gyakorlatra. Én Újpestre kerültem, de nem éreztem jól magam. Szeptemberben átkerültem egy másik céghez, immár a 16.kerületbe, Sashalomra, azóta is ott vagyok.

Resetelés

Nagyon jó! Az előbb írtam egy új posztot, elküldtem, erre törlődött az előző is. Akkor elölről. Sziasztok! Én egy katolikus iskolába járok, bár nem vagyok az. Átvette két éve az egyház. Ebben az iskolában, ami akkor még sokáig önkormányzati volt, itt kezdem az iskolát 2002 szeptemberében. Kijártam az általánost, a 9.-10. osztályt. 2012-ben elkezdtem a szakiskolát, kikerültem külső gyakorlati helyre. Egy francia céghez kerültem, amit az év októberében a NAGY MAGYAR ÜZLETLÁNC elkezdett felvásárolni. Én úgy kerültem a belvárosba, hogy azt mondták iskolában, hogy a boltvezető tud róla, hogy én megyek. Ott a vezetőség döbbent meg a legjobban. Meg én is. Ők ugyanis "állítólag" nem tudták, hogy én megyek, mégis megjelentem. Én meg megdöbbentem, hogy hogy nem tudnak az érkezésemről, ha elvileg "szólt" az iskola vezetősége róla! Na mindegy is. Nem volt egyszerű, mert mégis csak a pesti oldal határán voltam a belvárosban gyakorlaton, ami elég forgalmas, szóval nem unatkoztam. Bár egyszer volt olyan, hogy be kellett zárni az üzletet, mert áramszünet volt és nem lehetett fizetni. Ez jó volt, mert az emberek kint áztak, mi viszont nem. D e az udvarunk igen. Ráadásul ez egy házaljban volt, szóval ha valaki felettünk főzött, sütött, vagy ne talán valamilyen ételt melegített, azt mi éreztük lent. Nem tartott sokáig az itt töltött idő. Tudtam, hogy meg fog szűnni az üzlet. Akárhányszor kérdeztem, hogy mikor szűnünk meg, nem tudták megmondani. Aztán egyszer csak közölték velem szerdán, hogy másnap már nincs gyakorlati helyem. Azt mondták, hogy de azt a két napot még ledolgozhatom és hogy szóltak erről az iskolának. Jó, így is lett. Hétfőn apuval bementünk a gyakorlati helyre, hogy ilyenkor mivan, az igazgatóhelyettes legnagyobb meglepetésére, ugyanis az iskola nem, ismétlem NEM tudott arról, hogy megszűnt a gyakorlati helyem. Na ennek az lett a vége, hogy arra az egy hétre még megkaptam az ösztöndíjamat, mert hogy ez őszi szünet után volt, aztán kezembe nyomták egy suli utáni délután a tanulószerződés felbontásáról szóló papírt. Nagyon viccesnek gondolták magukat, gondoskodtak arról, hogy nehogy kellemetlen helyzetbe kerüljenek. Az egyik kérdés: "Hogyan veszítette el a munkahelyét? Aláhúzással válaszoljon! a) önszántából jött el, b) a szakképző iskola kérte, hogy hagyja ott!" Na és itt jelöld be a megfelelőt, itt legyél okos. Persze harmadik lehetőség nem volt. Erre nem válaszoltunk és visszavittem a boltvezetőnek. De hála istennek nem voltam sokáig gyakorlati hely nélkül, következő év januárjának 14. napján munkába is álltam Angyalföldön, aztán még abban az évben ősszel átkerültem Újpestre. Részletkérdés, hogy miért, a lényeg, hogy nem jöttem ki jól az új boltvezetővel. Aztán Újpesten sokkal jobban éreztem magam, ott le is töltöttem a hátralévő időt és 2015 júniusában sikeresen levizsgáztam. 

süti beállítások módosítása